Figyelem! Talán soha nem gondolnád, hogy egy látszólag „láthatatlan” vegyület jelen lehet a tányérodon, az életedben – mégis ott van: ez a dioxin. Azonnal tehetnél érte, hogy csökkentsd az exponáltságodat – ha tudnád, mit kell figyelni. A következő percekben bemutatom, mi is valójában ez az anyag, hogyan keletkezik, mi a környezetszennyezésben betöltött szerepe, és mit jelent ez a Te mindennapjaid szempontjából. Megmutatom, mit tehetsz – és miért számít az, hogy éber legyél.
A dioxin kifejezés nem egyetlen anyagot takar, hanem egy vegyületcsaládot: a poliklórozott dibenzodioxinokat (PCDD-k) és a poliklórozott dibenzofuránokat (PCDF-eket) [1]. Ezeket gyakran együtt tárgyalják a hasonló szerkezetű dioxinszerű poliklórozott bifenilekkel (dl-PCB) [2]. A közös bennük, hogy mind a perzisztens szerves szennyezők (POP-ok) közé tartoznak, vagyis a természetben rendkívül lassan bomlanak le, és képesek felhalmozódni az élő szervezetekben [3].
Közülük a legismertebb és legtoxikusabb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzodioxin (TCDD), amelyet referencia-anyagként használnak a dioxinok toxikológiai értékelésében. Ennek toxicitási ekvivalens értéke (TEQ) 1, míg más vegyületekét ehhez viszonyítják [4].
A dioxin tehát nem egy szándékosan előállított anyag, hanem melléktermék. Ipari folyamatok, égési reakciók során keletkezik, amikor klórtartalmú anyagokat magas hőmérsékleten kezelnek [5].
A dioxin keletkezésének egyik legfőbb forrása a hulladékégetés – különösen, ha a hulladék klórtartalmú műanyagokat is tartalmaz, például PVC-t [6]. De megjelenhet fémolvasztás, papírfehérítés, vegyipari szintézis és bizonyos rovarirtó-gyártás melléktermékeként is [7].
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) szerint 1987-ben a teljes dioxin-kibocsátás mintegy 14 000 gramm TEQ volt, ami 2000-re 1 400 gramm alá csökkent – tehát több mint 90%-os visszaesés történt [8]. Ez hatalmas előrelépés, de nem jelenti azt, hogy a probléma megszűnt.
A dioxin a levegőből, a talajból és a vízből is visszakerülhet az élelmiszerláncba. Lipofil, vagyis zsírban oldódó molekula, ezért hajlamos a bioakkumulációra, vagyis felhalmozódik az állatok zsírszövetében, így végső soron az ember is beviszi az étellel [9]. A WHO szerint az emberi dioxinbevitel több mint 90%-a élelmiszeren keresztül történik, főleg hús, tejtermék és hal formájában [10].
A dioxin molekulája könnyen beépül a sejtek működésébe. Az úgynevezett aril-hidrokarbon receptorhoz (AhR) kötődve megváltoztatja bizonyos gének aktivitását, ami hosszú távon károsíthatja a hormonális, immun- és idegrendszert [11].
Az 1976-os olaszországi Seveso-baleset során a lakosság nagy mennyiségű TCDD-nek volt kitéve, és az epidemiológiai vizsgálatok szerint a következő években 30–40%-kal emelkedett bizonyos daganattípusok előfordulása a térségben [12]. Hosszú távon a dioxin-expozíció összefüggésbe hozható a májkárosodással, a pajzsmirigy működésének zavarásával, a cukorbetegséggel és bizonyos hormonális problémákkal [13].
Ugyanakkor a háttérterhelés – tehát az, amivel a hétköznapi ember találkozik – általában alacsony. A WHO szerint a mai átlagos lakossági expozíció a legtöbb országban néhány pikogramm TEQ/nap/testtömegkilogramm alatt marad, de a felhalmozódás miatt érdemes minimalizálni a bevitelt [10].
A dioxinok a légkörből kiülepedve bekerülnek a vizekbe, ahol az üledékekhez és a vízi élőlényekhez tapadnak [14]. A plankton és a mikroalga szintjén kezdődik a felhalmozódás, onnan lép tovább a tápláléklánc magasabb szintjeire.
A mikroalgák, mint a Chlorella vulgaris vagy a Spirulina platensis, képesek megkötni a vízben lebegő szerves vegyületeket. Ez önmagában hasznos tulajdonság a bioremediációban, de ha a víz dioxinnal szennyezett, az algák biomasszája is hordozhatja azt [15].
Egy, a mikroalga-alapú takarmányok biztonságát vizsgáló tanulmány szerint a szabadtéri rendszerekben termesztett algák esetében a dioxin- és PCB-szintek jóval magasabbak lehetnek, mint a zárt fotobioreaktorokban előállított biomasszában, mivel a levegő és a víz minősége közvetlenül befolyásolja a felhalmozódást [16]. Egy, az EFSA-hoz benyújtott biztonsági értékelés is megerősíti, hogy a zárt rendszerű mikroalga-kivonatok dioxinszintje kimutathatatlan vagy a szabályozási határérték alatt marad [17].
A szabadtéri medencékben (open pond rendszerekben) termesztett algák folyamatosan érintkeznek a levegő, a csapadék és a felszíni vizek szennyezőivel. A dioxinok mellett nehézfémek és mikrocisztinek is bekerülhetnek a tenyészetbe [18].
Ezzel szemben a zárt, kontrollált rendszerben (photobioreactor) történő termesztés – amilyet az Alga-System alkalmaz – kizárja ezeket a kockázatokat. Itt a víz, a levegő és a tápanyagforrás mind szűrt, ellenőrzött és nyomon követett, a gyártás pedig HACCP, GMP és ISO 22000 élelmiszerbiztonsági szabvány szerint zajlik [19].
A Tiszaszigeten működő Alga-System üzem saját víztisztító rendszert, alacsony hőfokú liofilizálást és teljes nyomonkövetést alkalmaz. A független laboratóriumi vizsgálatok szerint a cég termékeiben a dioxin-szint kimutathatatlanul alacsony, vagyis a gyártás során a környezeti expozíció kizárt [19].
A zárt termesztés tehát nemcsak környezetkímélőbb, hanem biztonságosabb és tisztább alapanyagot ad. A tudatos vásárló számára ez a különbség konkrét minőségi garanciát jelent.
Ha egészségtudatosan élsz, fontos felismerni, hogy a környezeti szennyezések nem feltétlenül látványosak. A dioxin nem színez, nem illatozik, de hosszú idő alatt észrevétlenül hat. Tudatos ételválasztással, a források figyelésével és megbízható, ellenőrzött eredetű kiegészítők választásával sokat tehetsz azért, hogy csökkentsd a szervezeted terhelését. A zárt rendszerben termesztett algák – mint az Alga-System hazai Spirulina és Chlorella készítményei – ebben valóban különbséget jelentenek.
A tudatosság nem félelem, hanem felkészültség: annak megértése, hogy amit megeszel, az hatással van rád és a bolygóra is.
A dioxin a modern kor egyik legmakacsabb környezeti szennyezője. Bár az ipari kibocsátások csökkentek, a környezetben és az élelmiszerláncban még mindig jelen van. Az emberi expozíció fő forrása az állati eredetű táplálék, a felhalmozódás pedig hosszú távon egészségügyi kockázatot jelenthet.
A mikroalgák – mint természetes, tápanyagban gazdag források – biztonságosak lehetnek, de csak akkor, ha a termesztésük kontrollált. Az Alga-System zárt rendszere e tekintetben példamutató: garantálja a tisztaságot, kizárja a dioxinszennyeződést, és hazai, nyomon követhető gyártást kínál.
Felhasznált források:
[1] EPA – Learn about Dioxin, https://www.epa.gov/dioxin/learn-about-dioxin
[2] PMC – Dioxins and Dioxin-like Compounds, https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2788749/
[3] WHO – Dioxins and their effects on human health, https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/dioxins-and-their-effects-on-human-health
[4] EPA – Toxic Equivalency Information, https://www.epa.gov/toxics-release-inventory-tri-program/dioxin-and-dioxin-compounds-toxic-equivalency-information
[5] EPA – Inventory of Dioxin Sources and Environmental Releases, https://www.epa.gov/dioxin/inventory-dioxin-sources-and-environmental-releases
[6] National Academies Press – Health Risks from Dioxin and Related Compounds, https://nap.nationalacademies.org/read/11688/chapter/2
[7] RSC – Dioxins and their impact: a review of toxicity, https://pubs.rsc.org/en/content/articlelanding/2025/ay/d4ay01767f
[8] EPA – Inventory Report (2023 update), https://www.epa.gov/dioxin/inventory-dioxin-sources-and-environmental-releases
[9] EPA – Learn about Dioxin, https://www.epa.gov/dioxin/learn-about-dioxin
[10] WHO Fact Sheet, https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/dioxins-and-their-effects-on-human-health
[11] PubMed – Dioxin and Human Toxicity, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21183436/
[12] PubMed – Seveso Accident Follow-up Study, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11390319/
[13] PLOS – Analysis of systemic effects of dioxin, https://journals.plos.org/ploscompbiol/article?id=10.1371/journal.pcbi.1012840
[14] FAO/WHO – JECFA Technical Report 931, https://www.who.int/groups/jecfa
[15] PMC – Potential of Chlorella as a Dietary Supplement, https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC7551956/
[16] Microalgae Oil as an Effective Alternative Source of EPA and DHA for Gilthead Seabream (Sparus aurata) Aquaculture, PMC, 2021, hozzáférés dátuma: 2025. október 21., https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8065835
[17] NDA Panel (EFSA) et al. Safety of an ethanolic extract of the dried biomass of the microalga Euglena gracilis as a novel food, EFSA Journal 2020; 18(3): e05911, DOI: 10.2903/j.efsa.2020.5911
[18] FDA – Blue-Green Algae Products and Microcystins, https://www.fda.gov/food/natural-toxins-food/blue-green-algae-products-and-microcystins
[19] Alga-System termékleírások
[20] FAO/WHO JECFA – Evaluation of Dioxins and Dioxin-like PCBs, https://www.who.int/publications/i/item/trs931
Az írás nem minősül orvosi tanácsadásnak. Az étrend-kiegészítők fogyasztása nem helyettesíti a vegyes étrendet és az egészséges életmódot.
Ha tetszett ez a cikk, és úgy gondolod, mások is hasznosnak találnák, kérjük, oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel! Minden megosztás segít nekünk elérni több embert, és értékes információkat juttatni el azokhoz, akiknek szükségük van rá.
(Csak új feliratkozás esetén.)