Mi az a dioxin – és miért érdemes tudnod róla, ha tudatosan élsz?

Mi is valójában a dioxin?

A dioxin kifejezés nem egyetlen anyagot takar, hanem egy vegyületcsaládot: a poliklórozott dibenzodioxinokat (PCDD-k) és a poliklórozott dibenzofuránokat (PCDF-eket) [1]. Ezeket gyakran együtt tárgyalják a hasonló szerkezetű dioxinszerű poliklórozott bifenilekkel (dl-PCB) [2]. A közös bennük, hogy mind a perzisztens szerves szennyezők (POP-ok) közé tartoznak, vagyis a természetben rendkívül lassan bomlanak le, és képesek felhalmozódni az élő szervezetekben [3].

Közülük a legismertebb és legtoxikusabb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzodioxin (TCDD), amelyet referencia-anyagként használnak a dioxinok toxikológiai értékelésében. Ennek toxicitási ekvivalens értéke (TEQ) 1, míg más vegyületekét ehhez viszonyítják [4].

A dioxin tehát nem egy szándékosan előállított anyag, hanem melléktermék. Ipari folyamatok, égési reakciók során keletkezik, amikor klórtartalmú anyagokat magas hőmérsékleten kezelnek [5].

Hogyan keletkezik, és hogyan kerül a környezetbe?

A dioxin keletkezésének egyik legfőbb forrása a hulladékégetés – különösen, ha a hulladék klórtartalmú műanyagokat is tartalmaz, például PVC-t [6]. De megjelenhet fémolvasztás, papírfehérítés, vegyipari szintézis és bizonyos rovarirtó-gyártás melléktermékeként is [7].

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) szerint 1987-ben a teljes dioxin-kibocsátás mintegy 14 000 gramm TEQ volt, ami 2000-re 1 400 gramm alá csökkent – tehát több mint 90%-os visszaesés történt [8]. Ez hatalmas előrelépés, de nem jelenti azt, hogy a probléma megszűnt.

A dioxin a levegőből, a talajból és a vízből is visszakerülhet az élelmiszerláncba. Lipofil, vagyis zsírban oldódó molekula, ezért hajlamos a bioakkumulációra, vagyis felhalmozódik az állatok zsírszövetében, így végső soron az ember is beviszi az étellel [9]. A WHO szerint az emberi dioxinbevitel több mint 90%-a élelmiszeren keresztül történik, főleg hús, tejtermék és hal formájában [10].

Miért veszélyes a dioxin?

A dioxin molekulája könnyen beépül a sejtek működésébe. Az úgynevezett aril-hidrokarbon receptorhoz (AhR) kötődve megváltoztatja bizonyos gének aktivitását, ami hosszú távon károsíthatja a hormonális, immun- és idegrendszert [11].

Az 1976-os olaszországi Seveso-baleset során a lakosság nagy mennyiségű TCDD-nek volt kitéve, és az epidemiológiai vizsgálatok szerint a következő években 30–40%-kal emelkedett bizonyos daganattípusok előfordulása a térségben [12]. Hosszú távon a dioxin-expozíció összefüggésbe hozható a májkárosodással, a pajzsmirigy működésének zavarásával, a cukorbetegséggel és bizonyos hormonális problémákkal [13].

Ugyanakkor a háttérterhelés – tehát az, amivel a hétköznapi ember találkozik – általában alacsony. A WHO szerint a mai átlagos lakossági expozíció a legtöbb országban néhány pikogramm TEQ/nap/testtömegkilogramm alatt marad, de a felhalmozódás miatt érdemes minimalizálni a bevitelt [10].

A környezeti útvonal: a vízi ökoszisztémák szerepe

A dioxinok a légkörből kiülepedve bekerülnek a vizekbe, ahol az üledékekhez és a vízi élőlényekhez tapadnak [14]. A plankton és a mikroalga szintjén kezdődik a felhalmozódás, onnan lép tovább a tápláléklánc magasabb szintjeire.

A mikroalgák, mint a Chlorella vulgaris vagy a Spirulina platensis, képesek megkötni a vízben lebegő szerves vegyületeket. Ez önmagában hasznos tulajdonság a bioremediációban, de ha a víz dioxinnal szennyezett, az algák biomasszája is hordozhatja azt [15].

Egy, a mikroalga-alapú takarmányok biztonságát vizsgáló tanulmány szerint a szabadtéri rendszerekben termesztett algák esetében a dioxin- és PCB-szintek jóval magasabbak lehetnek, mint a zárt fotobioreaktorokban előállított biomasszában, mivel a levegő és a víz minősége közvetlenül befolyásolja a felhalmozódást [16]. Egy, az EFSA-hoz benyújtott biztonsági értékelés is megerősíti, hogy a zárt rendszerű mikroalga-kivonatok dioxinszintje kimutathatatlan vagy a szabályozási határérték alatt marad [17].

Miért biztonságosabb a zárt rendszerű algatermesztés?

A szabadtéri medencékben (open pond rendszerekben) termesztett algák folyamatosan érintkeznek a levegő, a csapadék és a felszíni vizek szennyezőivel. A dioxinok mellett nehézfémek és mikrocisztinek is bekerülhetnek a tenyészetbe [18].

Ezzel szemben a zárt, kontrollált rendszerben (photobioreactor) történő termesztés – amilyet az Alga-System alkalmaz – kizárja ezeket a kockázatokat. Itt a víz, a levegő és a tápanyagforrás mind szűrt, ellenőrzött és nyomon követett, a gyártás pedig HACCP, GMP és ISO 22000 élelmiszerbiztonsági szabvány szerint zajlik [19].

A Tiszaszigeten működő Alga-System üzem saját víztisztító rendszert, alacsony hőfokú liofilizálást és teljes nyomonkövetést alkalmaz. A független laboratóriumi vizsgálatok szerint a cég termékeiben a dioxin-szint kimutathatatlanul alacsony, vagyis a gyártás során a környezeti expozíció kizárt [19].

A zárt termesztés tehát nemcsak környezetkímélőbb, hanem biztonságosabb és tisztább alapanyagot ad. A tudatos vásárló számára ez a különbség konkrét minőségi garanciát jelent.

Mit jelent mindez neked?

Ha egészségtudatosan élsz, fontos felismerni, hogy a környezeti szennyezések nem feltétlenül látványosak. A dioxin nem színez, nem illatozik, de hosszú idő alatt észrevétlenül hat. Tudatos ételválasztással, a források figyelésével és megbízható, ellenőrzött eredetű kiegészítők választásával sokat tehetsz azért, hogy csökkentsd a szervezeted terhelését. A zárt rendszerben termesztett algák – mint az Alga-System hazai Spirulina és Chlorella készítményei – ebben valóban különbséget jelentenek.

A tudatosság nem félelem, hanem felkészültség: annak megértése, hogy amit megeszel, az hatással van rád és a bolygóra is.

Összegzés

A dioxin a modern kor egyik legmakacsabb környezeti szennyezője. Bár az ipari kibocsátások csökkentek, a környezetben és az élelmiszerláncban még mindig jelen van. Az emberi expozíció fő forrása az állati eredetű táplálék, a felhalmozódás pedig hosszú távon egészségügyi kockázatot jelenthet.

A mikroalgák – mint természetes, tápanyagban gazdag források – biztonságosak lehetnek, de csak akkor, ha a termesztésük kontrollált. Az Alga-System zárt rendszere e tekintetben példamutató: garantálja a tisztaságot, kizárja a dioxinszennyeződést, és hazai, nyomon követhető gyártást kínál.